Az American League főcsoport döntőjének párosítása is kialakult, a New York Yankees és a Houston Astros feszülnek majd egymásnak. Papíron nagyon vonzónak ígérkezik ez a mérkőzéssorozat, de azért lehetnek bőven kétségeink.
Ha az eddigi playoffot szemügyre vesszük, szerintem megállapodhatunk abban, hogy a legunalmasabb teljesítményt az előzetesen legerősebbnek ígérkező csapatok mutatták be.
Az Atlanta Braves dekoncentrált, már-már kedvetlen játékot nyújtott és simán kiesett. A New York Mets mintha elfelejtette volna a legfontosabb mérkőzésükre, hogy ezt a játékot ütővel és ütésekkel játsszák, természetesen ők is otthonról nézik már a továbbiakat. A Houston Astros és a New York Yankees pedig jócskán alulteljesít, még akkor is, ha most elődöntőznek.
Mindketten a playoff leggyengébbnek titulálható csapataival találkoztak, az Astros ugye a Seattle Mariners együttesével, a Yankees pedig a Cleveland Guardians alakulatával. Voltak azért bőven izgalmak, nem kizárt, hogy a Marinerst és a Guardianst a két nagy tette igazán szimpatikussá. Ahhoz képest, hogy az Astros 3-0-val ejtette ki Seattle fiait, elképesztően megszenvedtek, mindhárom megnyert találkozó az utolsó utáni pillanatig nyitott volt. A Yankeesnél pedig egyfajta hullámzás figyelhető meg, mintha a legjobbjaik, Aaron Judge-dzsal az élen kiszámíthatatlanná váltak volna a playoffra, és jelenleg úgy fest, az a csapat legnagyobb erénye, hogy onnan jönnek jó teljesítmények, ahonnan azért nem lehet ezt hosszú-hosszú meccseken át stabilan elvárni.
Giancarlo Stanton nem sokszor talál labdát, de ha talál, nagyjából mindig home runt üt, ezzel egy ideig el lehet lenni, de arra nehéz alapozni, hogy ritka a kontakt, ráadásul nemrég tért csak vissza egy kihagyás után, neki még épülnie kell, lesznek még hullámvölgyei az útján. A másik váratlan tényező Harrison Bader, aki most már nem pusztán védőmunkájáról híres, hanem arról is, hogy képes kihúzni a nihilből, vagy épp a slamasztikából a Yankeest és önmagát jócskán meghazudtolva a legfontosabb pillanatokban egy-egy home runnal képes visszarántani csapatát az eseményekbe azonnal, ha baj van és épp neki kell ütnie. Az is beszédes, hogy Oswaldo Cabrerának is már magára kellett vállalnia az ideiglenes hős szerepét, holott közel sem a Yankees egyik legtehetségesebb ifjoncáról beszélünk személyében – bár ne becsüljük alá, egy roppant korrekt MLB-játékos válhat belőle, csak azt gondolom, ahhoz neki egy olyan klubhoz kéne mennie, ahol a játékosfejlesztés előtérben van – a Yankees nem igazán fejleszt, inkább készen kap.
Érezhető mindkét csapat kapcsán a csalódottságom, abban biztos vagyok. Az Astrost érzem esélyesebbnek még úgy is, hogy ott is ingadozik az ütőteljesítmény. Az esélyesség oka egyszerű: a houstoni galeri mintha egy árnyalatnyival sebesebb lenne, ezért a bázisra jutások és bázislopások potenciálja is adottabb számukra. A másik ok pedig, hogy mind az infielden, mind az outfielden roppant jól képesek védekezni, a Yankeesről pedig egyelőre nem volt elmondható az éberség ezen foka.
Ezzel élt jó sokszor az egyébként roppant szimpatikus Cleveland Guardians is, a jövő csapata.
